A. E. Bizottság: Szerelem, szerelem
A dalszöveg-engedélyeztetés mechanizmusa szemérmesen működött a szocializmusban: körülírás, utalgatás belefért, néven nevezés nem. A szövegírók a „nyomdafesték” tűréshatárán belül oldották meg, ha konkrétan arról akartak szólni. „Vesd le a ruhád, nem bűn ma már az, amit kérek” – fűzte kedvesét Szörényi Levente a Fonográfban (Hunyd le a szemed, 1978). „Kicsi vonatom jelez, engedj be” – használta az aktus metaforájaként a vonat alagútba hatolását az LGT-ben Presser Gábor (Kinn is vagyok, benn is vagyok, 1984).
Az alternatív színtér szereplői megfelelési kényszer nélkül nyúltak a szex témájához, s a politikumhoz hasonlóan ebben is nagyobb szabadságot engedtek meg maguknak, mint a mainstream. De még a Bizottság sem mondta ki azt a bizonyos szót, így nem ütközött akadályba a Szerelem, szerelem megjelenése első albumukon (Kalandra fel!, 1983). Aki azonban hallotta, pláne koncerten látta Wahorn Andrást, nem lehetett kétsége, miért izzad a tenyere. Partnere Méhes Marietta. A felvétel Bódy Gábor 1983-as filmjéből, a Kutya éji dalából való.
Molnár Gergely kegyetlen fantáziája 1978-ban, a Spionsban, Anna Frank álmában nyilvánult meg: „Nekem nem csak a vaginád kell / Nekem te kellesz – az agyad.” Menyhárt Jenő 1982-ben az Európa Kiadóban engedte el ösztöneit: „Teljes gőz a libidóban, elő a jó öreg szerelemmel…” (Nem vagy olyan jó, az 1997-ben kiadott Love ’82-ből). A szex kifejezést, tudtommal, a Kontroll Csoport használta először a magyar popzenében: Túl vagyok a szexen (1983-as műsoruk 1992-ben jött ki lemezen). „Lányok, lányok, nem kell csak a vaginátok” – kürtölte világgá Kőnigh Péter (bocsánat, rettenetes hangminőségben, de itt a Vaginadal; a színpadon a Csokonai Vitéz Műhely tagjai, a basszusgitár a néhai Nagy Atilla Kristóf kezében). Nagy Kriszta, azaz Tereskova még ennél is messzebb ment a feltárulkozásban: „Nézz rám, tűzpiros a ruhám / Nézz rám, illatos a pinám” (ha jól emlékszem, az 1989-es HungaroCarrot fesztiválon hallottam először az Illatost, amely a Ne mondd rám című albumon jelent meg 1998-ban). Lovasi András a Kispál és a Borz egyik antológiadarabja, a Jutka prózai betétjében kimondta a bűvszót: „…csak feküdtek egymáson / hívhatjuk baszásnak / de olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak / az emberek és a szex / régi harcostársak / testi jó barátok / és a lelki világnak / csontot dobnak olykor / és szerelemnek hívják / ha kijön a lélek az ólból…” (Sika, kasza, léc album, 1994).
Mindeközben a kommersz tartotta magát a képes beszédhez: Majsai Gábor a Besenyő Blues Band élén 1993-ban slágert csinált az orális szexre célozva: „Öreg járgány szívatóval indul…”
Tudta vagy sem, de Bessie Smith már 1925-ben élt az autós metaforával.
Bessie Smith: You’ve Been A Good Ole Wagon
Bessie Smithnek kitüntetett helye van a blues történetében. 1925-ben vette lemezre a férfierőt és a lóerőt (tehát az automobilt) ironikusan összehozó számát: teljes kivizsgálást (autós nyelven generáljavítást) javasolván apucinak, aki bizony, bár valaha királyi teljesítményre volt képes, de mostanra, ne szépítsük, lerobbant. A tragikus az, hogy Bessie Smith 1937-ben épp egy autóbalesetben sérült meg annyira, hogy a kórházban már nem tudták megmenteni. 43 éves volt (vagy 45, a születési idejéről eltérő dátumok vannak forgalomban).
A Good Ole Wagont, a jó öreg járgányt fényesen felújítva, 2010-ben a Living Sisters bocsátotta ismét útjára.
Nico: Strip-tease
Bikácsy Gergely nagyjából mindent tud a francia filmről. Bizonyára megvan az oka, hogy kötetében (Bolond Pierrot moziba megy, 1992) miért nem írt Jacques Poitrenaud Strip-tease című munkájáról. Pedig beleférhetett volna. Akár a szereplői miatt, akár abból a szempontból, hogy a filmvásznat is megérintő szexuális forradalom előtt, 1963-ban mennyit engedett meg magának a rendező, ha már ilyen témával állt elő. A neten látott részletek alapján elég merésznek tűnik – legalábbis 50 évvel visszaállított szemmel. A főszerepben Nico (akkor még: Krista Nico), mellette bárzenészként Joe Turner amerikai zongorista és Serge Gainsbourg, a címadó dal szerzője. Nico arról énekel, hogy ő ugyan levetkőzik (valóban), de a kezét senki sem teheti rá, még az a férfi sem, akinek a sztriptíz szól, s akit „kis voyeur”-ként megrészegít a látvány: „Ha teljesen meztelen vagyok is / Lelkemet ártatlanul őrzöm / S az is marad / A legegyszerűbb öltözetben, »születésnapi ruhámban« is.”
A Strip-tease annak idején Juliette Greco énekével jelent meg kislemezen. Nico előadásában csak a Gainsbourg 1959–90 közötti filmzenéit összegyűjtő albumon vált elérhetővé (Cinéma de Serge Gainsbourg, 2001).
Nico angyalian szégyenlős sztriptízéhez (itt, 7.54-től) képest a megtestesült erotika volt, ahogyan Kim Basinger izgatta fel Mickey Rourke-ot Adrian Lyne 1986-os filmjében, a 9 és fél hétben Joe Cocker dalára, de nem árt ha tudjuk: a You Can Leave Your Hat On eredetileg nem az övé. Randy Newman írta és énekelte Sail Away című albumán, 1972-ben. Mindannyiukkal, Nicóval és Grecóval, Cockerrel és Newmannel egyaránt kiállja az összehasonlítást Udvaros Dorottya és Somló Tamás 1985-ös produkciója: Dés László–Bereményi Géza: Vetkőzés. 2002-ben a Valami Amerikában ezt hasznosította újra Oroszlán Szonja, Varga Zsuzsa és Pély Barna.
Rolling Stones: (I Can’t Get No) Satisfaction
Mick Jagger aligha sejti, hogy 1965-ben alapanyagot szállított egy magyar nyelvpolitikai, nyelvhasználati esettanulmányhoz. Az (I Can’t Get No) Satisfaction próba elé állított mindenkit. Hallgatói vagy akik egy beatzenekarban megpróbálták utánozni, szimplán Getnóként emlegették: a refrénben ezen volt a hangsúly, no meg egyszerű asszociációval közel is vitt a címbéli fogalomhoz tapadó hím testnedvhez. Szépen fogalmaztam?
Nem tudok forrást idézni, de emlékszem, hogy a korabeli média (a sajtó és a címeket magyarul közlő rádió) „kielégülés” helyett „elégtétel”-t használt. A satisfaction sokadik jelentése valóban elégtétel – csakhogy Jagger nem ennek a hiánya miatt dühös és feszült, hanem mert nem jut kielégüléshez. A tompított változat elfedte kielégületlenségének különböző rétegeit is, ahogyan egyik versszakról a másikra eljutott a közélettől a magánéletig. Merthogy nem elégítik ki a rádió haszontalan információi. A tévé mosószer- és cigireklámjai. És mert a lányoktól sem kapja meg. Hiába övé a világ, legfeljebb addig jut el, hogy „bébi, gyere vissza jövő héten, mert most rossz periódusban vagyok…”
Az angol nyelvű (vagy angolul jól értő) világban a zsigerekbe hatoló gitártéma mellett az is segített a sztratoszférába emelkednie a Rolling Stonesnak, hogy ebben a számban elementáris erővel adtak hangot nemzedékük közös érzéseinek a felnőtt társadalom intézményeinek elutasításával és nemi vágyaik leplezetlen megszólaltatásával, a prüdériának nyelvet öltve. Ami persze az angol nyelvismeret hiányának ellenére nálunk is, mint mindenhol, átjött.
The Who: A Quick One While He’s Away
A Satisfactiont követő évben, 1966-ban a Who nemcsak egy nemzedéki himnusszal (My Generation), hanem egy házasságtörési minioperával is előállt: A Quick One While He’s Away (Egy gyors numera, míg a férj távol van). A történet dióhéjban: a férj majd’ egy éve el, az asszony gyógyírt keres magányára, majd a férj hazatérte után beismeri, hogy megcsalta („Hiányoztál, és be kell valljam / Mást is csókoltam, s egyszer / Ivor, a mozdonyvezető ölébe ültem / Majd elszunyókáltunk”). Az őszinteség jutalma megbocsátás.
A Who parodisztikusan alkalmazta mindazt, amit az opera műfajából használni akart és tudott, egy kis kórusozást, dramatikát. Nyolc perc vicc (a cselló megszólalása helyett például azt éneklik: „cselló, cselló, cselló”), mégis műfajteremtő. Ez lett a kiindulópontja egész estés rockoperájuknak (Tommy, 1969), s jöttek utánuk mások is (Queen: Bohemian Rhapsody, 1975; KFT: Bál az operában, 1984). Eljátszották az 1967-es Monterey Fesztiválon (itt készült ez a felvétel), s helyet kapott a The Rolling Stones Rock’n’Roll Circus című filmben is (1968).
Hair: Sodomy
„Szodómia / Felláció / Cunnilingus / Pederasztia / Apa, miért csúnyák ezek a szavak? / A maszturbáció szórakoztató lehet / Szálljon be / A Káma-Szútra szent orgiájába / Mindenki!” – a korszak szexuális forradalmának sűrítménye két percben. A Hair 1967-ben a nyílt színi meztelenkedéssel is feltűnést keltett, de a hippimusical tartós sikerének titka Galt McDermot zenéjében, James Rado és Jerome Ragni dalaiban és szövegkönyvében rejlik. Nem tudom, hogy a korai előadásokban mit műveltek a színpadon ebben a dalban, de a darab 1979-es filmváltozatában Milos Forman nagyon ügyesen oldotta meg.
Serge Gainsbourg, Jane Birkin: Je t’aime… moi non plus
Ha 1963-ban a Strip-tease volt az előjáték, 1966-ban pedig a 18 éves France Gall ártatlan szájába adott kétértelmű nyalóka a próbamenet (Les sucettes), akkor 1968-69-ben a Je t’aime… valóságos beteljesülést hozott el Serge Gainsbourg számára. Előbb Brigitte Bardot-val vette fel, aki azonban férje miatt kérte, hogy ne jelentessék meg. Gainsbourg lovagiasan eleget tett a botránytól tartó színésznő kérésének. Viszont fölvette új partnerével, Jane Birkinnel is, aki pár évvel azelőtt Antonioni Nagyításában, a David Hemmings alakította fotós műtermében hancúrozott.
Szeretkezés hangjai ennyire élethűen soha azelőtt nem szóltak lemezen. A férfi suttogása és a nő orgazmust sejtető lihegése olyan benyomást keltett, mintha tényleg azt csinálnák. A franciául beszélők ráadásul az aktusra vonatkozó párbeszédet is érthették. Rá is írták a francia kiadás borítójára, hogy csak 21 éven felülieknek, sugárzását pedig késő estére korlátozták vagy be is tiltották a rádiók. De a lemezboltok árusíthatták, s persze mindenütt hihetetlenül népszerű lett, Angliában például az első nem angol nyelvű, egyúttal az első betiltott Nr 1.
Noha a zene hallatán elsőre minden egyértelműnek tetszik, de már a címben – és visszatérően a refrénben is – ellentmondás feszül. „Szeretlek” – mondja a nő. „Én sem” – feleli a férfi. És szeretkeznek tovább. „A testi szerelem zsákutca” – közli később a férfi, de folytatja, és ki is mondja, mit tesz a nő lábai között. Lehet vitatkozni, hogy a szoftpornó avagy a többrétegű művészi ábrázolás irányába, de Gainsbourg kétségtelenül kijjebb tolta a populáris zene határait azzal, ahogyan a szeretkezés hangjai közepette a hallgatóra bízta: belegondol-e, miként alakul annak a férfinak és nőnek a viszonya, akik e négy percben egymásba olvadnak, habár odaadásuk aszinkronban van. A tabudöntő hangsávhoz kifejezetten tévébarát klipet forgattak.
A dal – és a pár – utóéletéhez annyit, hogy 1971-ben megszületett Serge Gainsbourg és Jane Birkin lánya, Charlotte Gainsbourg, aki kamaszkora óta látható a filmvásznon, legutóbb A nimfomániás főszerepében. A Bardot-változat megjelenése 1986-ig váratott magára. A Je t’aime… feldolgozásának többen nekifutottak, Anita Lane kétszer is: 1993-ban Barry Adamsonnal franciául, 1997-ben Nick Cave-vel angolul. E feldolgozások már nem kavartak botrányt.
James Brown: Get Up (I Feel Like Being Like A) Sex Machine
James Brown 1965-ben nőnapi virágcsokornak beillő balladával hódolt a női nemnek (kifejezvén, hogy ez a világ a férfiaké, de mit sem érne asszonyok és lányok nélkül: It’s a Man’s Man’s Man’s World). Öt évvel később hódolata érzéki oldalát tolta előtérbe. A Sex Machine, a lankadatlan nemi vágy himnusza 1970-ben jelent meg két részben, egy kislemez A és B oldalán. A következő évtizedekben ezt számos stúdió- és koncertverzió követte. Az itt látható tévéfelvétel 1971-ben készült Rómában. A szűk nadrágban feszítő és billentyűs szólót is vállaló sztár „kontrása”, aki a monoton funk ritmus fölött biztatja, hogy adja ki magából szexgépi energiáját, Bobby Byrd: régi haver még 1952-ből, amikor a rablás miatt fiatalkorúként elítélt Brown feltételes szabadulása után gospel énekegyüttest alakítottak. Azután együtt lépegettek tovább a rhythm & blues, a soul és a funk – s az egyre nagyobb népszerűség – felé.
Buzzcocks: Orgasm Addict
A klasszikus punkot az is egyedivé teszi a popzene korábbi korszakaihoz képest, hogy a nagybetűs szerelem csak elvétve kerül elő daltémaként. A manchesteri Buzzcocks kicsit más tészta, ők is ezen a színtéren tűntek fel, de gyors és dallamos számaikban foglalkoztak a szerelembe esés problémájával is: Ever Fallen In Love (With Someone You Shouldn’t Have Fallen In Love With). Egy másikban szokatlan és kényes témához nyúltak: az Orgasm Addict a társas kapcsolatot pótló magányos tevékenységről szól: a maszturbációról.
Egyszer kipróbáltad, jó volt, de azóta rád ragadt ez a szokás, pornómagazinokkal osonsz be a hátsó ajtón, a mamád tudni szeretné, mik azok a foltok a farmereden, az orgazmus rabja lettél, péppé vered a húsodat… – a BBC-nél aligha mérlegelték túl sokáig a tiltólistára vételét. (Ami a farmeren feltűnő foltokat illeti, e témában Wayne/Jayne County is írt egy dolgozatot: Cream In My Jeans – a transznemű énekes(nő)ről bővebben az eltérő nemi identitást tükröző dalokkal teli bejegyzésben, itt.)
Az Orgasm Addict a Buzzocks második kislemezeként jött ki 1977-ben, borítója a vasalófejű meztelen nővel a punkdizájn-kiállítások kötelező darabja.
Au Pairs: Come Again
Íme még egy, a BBC által szexuális tartalma miatt betiltott dal, már a posztpunk virágkorból, 1981-ből. Az Au Pairs mindössze kétalbumnyi életművén végighúzódik a nemi szerepek és szerepjátszások témája. Itt éppen az ágyban, egy férfi és egy nő között, akik együtt munkálkodnak a maguk és a másik kielégítésén, meg is beszélve a teendőket és a kiváltott hatást. De bármilyen odaadóak is, mindig ott a kétely, a bizonytalanság. „Jól csinálom?” – így a férfi, aki a szám végén fáradtságra hivatkozva tér ki a második menet elől. „De tényleg érzed is?” – így a nő, akit „frusztrál, dühít, bosszant az élvezet tettetése”.
A koncertfelvétel 1981-ben készült Londonban, a korszak csomó zenekarát dokumentáló Urgh! A Music War című filmhez. Itt valamivel rövidebbre veszik a számot, mint a lemezen, kimarad például az énekesnő, Lesley Woods egyik legmarkánsabb sora: „Fáj az ujjad? Érzem, hogy tétovázol. Fáj az ujjad!?” – a teljes változatot, benne ezt is, jobb hangminőségben hallhatod itt.
Grace Jones: Pull Up To The Bumper
Miközben az Au Pairs férfi-nő párosa az ágyban történteket elemezte, Grace Jones nyersen és könnyen dekódolhatóan – a jól bevált közlekedési hasonlattal – hívta, húzta magához partnerét. Jöjjön a hosszú fekete limuzin, a garázsba érve célozza meg az ütközőt, és hajtson be középen, pont be fog férni.
Nehéz lett volna ezt félreérteni, nem véletlenül bántak vele óvatosan a rádiók. Emiatt is elég szerény 1981-es eredményeit viszont idővel újabb és újabb kiadások, remixek követték, egyre többet adtak el belőle, s a korszak emblematikus táncdala lett – a korszak emblematikus előadójától. Grace Jones modellként indult, egzotikusan erotikus megjelenése a zenében is hasznosult, miközben továbbra is vad ötletekre ihlette a reklám és a divat kreatív koponyáit. Pályamódosításához a legjobb alapokat biztosította számára az Island Records: Sly és Robbie dob-basszus duója különösen nagyot dobott az 1981-es Nightclubbing összerakásakor, ezen jelent meg a Pull Up To The Bumper is. A kliphez a Grace Jones színpadi műsorából (A One Man Show) vett felvételeket vágták össze Godfrey Regio 1982-es öko-dokumentumfilmje (Koyaanisquatsi) nagyvárosi képeivel. Itt pedig a szám elnyújtott koncertváltozata látható.
DAF: Sex unter Wasser
„Ah, gyere / Gyere velem / A vízbe / Legszívesebben a vízben szeretlek / Mert te vagy a legszebb / Ami a vízben létezik / Mert te / És a szex / És a víz / A legszebb, ami létezik / Ha a vízben engem szeretsz / A legszebb, ami létezik / Ha a vízben engem szeretsz / Gyere, drágám / A vízbe” – lihegi Gabi Delgado-Lopez, szexéhes nyögései alatt Robert Görl szintetizátoros basszustémája forralja a vért, a dob a lehető legegyszerűbb ütemet diktálja. Három perc tömény elektro-erotika 1981-ből, hetero vagy homo, bármi belefér.
Zajkeltésben különféle német experimentalisták jártak a DAF előtt, érzéki szintetizátoros duóként pedig az amerikai Suicide, de azt a skatulyát, amelyre az electronic body music címkét stemplizték, ők nyitották meg három albumukkal 1981–82-ben (Alles ist gut; Gold und Liebe; Für immer). Nemcsak mások előtt törték az EBM-utat, hanem németségüket is elfogadtatták a brit közegben. Ami nem kis fegyvertény, hisz a piac kedvéért még a Kraftwerk is felvette angolul a lemezeit. A DAF – noha a rövidítés feloldása: Német–Amerikai Barátság – ragaszkodott a némethez. (Más kérdés, hogy feloszlásuk után négy évvel újra összeállva, 1985-ben mégis csináltak egy angol nyelvű albumot, nehogy saját szabályaikkal kössék gúzsba önmagukat.)
Prince: Darling Nikki
Ez a szám verte ki a biztosítékot Al Gore szenátor, későbbi amerikai alelnök feleségénél, aki azután olyan befolyásos nyomásgyakorló csoportot hozott létre, amely elérte: a borítók címkézésével legyen kötelező felhívni a vásárlók figyelmét a kiskorúakra káros tartalmakra. Történt pedig, hogy 1984 decemberében Tipper Gore a lányával vásárolgatván megvette a Purple Rain filmzenéjét, s otthon, az ötödik számban azt kellett hallaniuk, hogy Prince a „szexdémonról”, Nikkiről énekel, akit egy szálloda előcsarnokában, egy magazinnal, maszturbáció közben látott meg, felment hozzá, Nikki kastélya tele volt a legváltozatosabb eszközökkel, amit meg vele művelt, abba „a kis mocskos Herceg” szinte beleőrült, azóta is egyre csak vele dugna, dugna és dugna…
A felháborodott Tipper Gore tájékozódni kezdett, és rájött: Prince nem az egyetlen. Mások lemezein és klipjeiben is bőven van olyasmi (szex, erőszak, drog), amitől óvni kéne a gyerekeket, de legalább a filmekhez hasonlóan korhatár-besorolással jelezni a veszélyt. Jöjjön az durva rapperektől és metalistáktól vagy épp a szenátusi meghallgatáson ez ellen érvelő Frank Zappától, aki azután egy instrumentális száma (G-Spot Tornado – G-pont tornádó) miatt maga is megkapta a matricát. Tipper Gore lobbicsoportja az 1985 novemberében bevezetett figyelmeztető – avagy éppen figyelemfelkeltő – címkét tekintve eredményesnek bizonyult, de a „felnőtt” tartalmak térhódításának így sem állhatták útját.
Prince szexmániákusságát illetően Tipper Gore kicsit elkésett, hiszen az 1984-es Darling Nikkit olyan darabok előzték meg, mint a Dirty Mind (1980), a Sexuality és a Jack U Off (1982). S folytatta is ezen a vágányon (Sexy MF, ejtsd Sexy Motherfucker, 1992; Orgasm, 1994; Sex Me? Sex Me Not, 2004). És követői is akadnak: a Darling Nikkit például Rihanna támasztotta fel 2011-es turnéján, leszbi színt víve a játékba.
Salt-N-Pepa: Let’s Talk About Sex
A rap férfidolognak indult, a nők legfeljebb a duma tárgyai voltak. Majd annak rendje és módja szerint színre léptek a nők, akiknek öntudatos szavára is figyelni kell, nemcsak az alakjára. A női rapperek első generációjával indult Salt-N-Pepa 1990-es albumáról (Blacks’ Magic) kislemezen kihozott számok közül a Let’s Talk About Sex bizonyult a legütősebb slágernek 1991 nyarán.
Beszéljünk a szexről, javasolták, úgyis mindenki beszél róla. Akinek nem tetszik, kikapcsolhatja. Beszéljünk a szex jó és rossz oldalairól, hogy hogyan csinálják, és ezzel szemben hogyan kéne csinálni. Beszéljünk nyíltan, dacolva a cenzúrával – s mégis, a klip itt látható verziójában egy elnémított szó is van: 3.09-nél azt mondanák, „wet dream”, ehelyett együtemnyi csend után jön a „dream”, mert kivágták az erotikus álomból következő éjszakai magömlést. De a többi megmaradt: a költői kérdés (hány pasiról tudjátok, hogy nemcsak szexel, hanem szeretkezik is), a luxuskurva története (mindene megvan, mindent megkap, de csak szex jut neki, szerelem nem), s végül a tanulság (tessék óvszert használni, akkor is, ha a lány fogamzásgátló tablettát szed).
Jobb fej tanárok ezzel a számmal indították a felvilágosító órát – odaát.
Hamarosan jótékony kislemezen kijött a Let’s Talk About AIDS is, új versszakokkal. Tudatosítani igyekeztek, hogy ez nem a melegek betegsége, s a szex bármilyen variációja és a többször használt fecskendők terjesztik. Embriók is megkapják az anyaméhben. Gyakoroljunk tehát biztonságos szexet, ne csaljátok meg fűvel-fával egymást, és húzzatok óvszert – szólt Salt-N-Pepa üzenete, mert csak így lehet megállítani az AIDS-et.
Red Hot Chili Peppers: Blood Sugar Sex Magik
Mintha csak a Let’s Talk About Sex 1991. augusztusi megjelenésére, a szexi New York-i csajok józanságra intő szavaira válaszolnának, a tetovált kaliforniai pasik szeptemberben előugrottak ezzel az őrülettel. Közszolgálati üzenet helyett „csak” elképesztő energiával kínálják meg a hallgatót, punk és funk, rap és rock atomrobbanásával: vércukor, szexmágia, káprázatos eufória, erotikus sokk, átmeneti vakság, istenség, szüzesség, csók és gyönyörben egyesülő testek.
A Blood Sugar Sex Magik, a Red Hot Chili Peppers ötödik albuma áttörést hozott, ekkor jutottak fel a stadionligába. Ez a koncertfelvétel a 2000-es amerikai turnéjukat megörökítő Off The Map című DVD-ről való.
Happy Mondays: Bob’s Yer Uncle
Amikor 2000-ben, az 1993-as feloszlás után hét évvel ismét összeállt a Happy Mondays, hogy boldoggá tegye a Glastonbury Fesztivál népét, a Bob’s Yer Uncle közben egy pucér nő szaladt a színpadra, és végigtáncolta a számot. Ha már följutott, nem tehettek semmit a biztonságiak. Spontán akció volt vagy a zenekar szervezte meg, nem tudom. Régebben láttam az ezt megörökítő BBC-felvételt a YouTube-on. Most rákeresve már csak másfél perces változatban találtam, addig a pillanatig, amikor a zenekar énekesnője nyújtja a kezét valaki felé, akit még nem lát a kamera. Ezt hát nélkülözni vagyunk kénytelenek – helyette a szám eredeti verziója szól 1990-ből: a képernyőn a Happy Mondays harmadik albuma, a Pills ’n’ Thrills and Bellyaches borítója, ezen szerepelt a Bob’s Yer Uncle.
„Mér’ nem csinálod nekem / Mér’ nem csinálod azokat a dolgokat nekem / Mit mondhatnék neked szeretkezés közben / Csinálhatnám hátulról, attól te is élnél / Mit szeretnél, mit mondjak szeretkezés közben / Csinálhatom hátulról, aztán megbocsátok / Mér’ nem csinálod nekem / Mér’ nem csinálod azokat a dolgokat nekem…” – suttogja Shaun Ryder Rowetta nyögdécselése és lihegése, laza gitár, pergő konga és pár fuvolahang közepette. Evidens, miről beszél – csak azt nem értettem bő húsz éven át, mit keres a címben a nagybácsi, Bob. Most végre megtudtam: a dalszöveget kommentálva magyarázta el valaki, hogy a brit/ír szlengben ez a kifejezés annyit tesz: „everything’s cool”, „it’s all sorted out”, „everything`s under control”. Szóval nyugi, minden oké. A net mindent megold.
Nouvelle Vague: Too Drunk To Fuck
Nyugi, minden oké. Tudom, hogy ez Dead Kennedy-s, kislemez, 1981, még megúszta figyelmeztető matrica nélkül (csak később, az 1985-ös Frankenchrist albumban reprodukált H. R. Giger-festmény, a Pénisztájkép miatt citálták őket bíróság elé).
Jello Biafra nagyot bulizik, benyakal 16 sört, verekedni kezd, legurul a lépcsőn, tök kivan, a végén meg hasmenést kap és okádik (ikes ige ez egyáltalán?). Mindegy, hány és kész. Nem kellemes ezt hallgatni, lássuk be. De aki régen (vagy soha) nem találkozott vele, megkaphatja itt.
Viszont ha már a franciák 2004-ben feldolgozták, erre szavazok. A gitárnak jót tesz a nyugis, dzsesszes tempó, a háttérzaj tényleg buliba visz, s a tiszta ideg Jello helyett is inkább Camille-t hallgatom. Biafra csak énekli, hogy részeg, ő viszont valóban úgy is hangzik, mint aki rendesen becsiccsentett. És sokkal szórakoztatóbb egy vihogó nőtől hallani, hogy „túl részeg a baszáshoz”, mint egy férfitól. Ráadásul a new wave-et bossa novásító Nouvelle Vague (ami egyaránt annyit tesz: új hullám) jó ízléssel lerövidítette a dalszöveget, így megkímélt a hányástól. Marad a mámor, tisztán.
Ian Dury & The Blockheads: Sex & Drugs & Rock & Roll
Legutóbb, a mások által megénekelt rocksztárokról szólva, Ian Dury Sweet Gene Vincent című dalánál már előkerült a Sex & Drugs & Rock & Roll: a szentségtelen háromságból akkor a zene volt soron, most a szex, legközelebb pedig a drogok következnek.
Ian Dury 1977. augusztusi kislemezén verte nagydobra, hogy teste és agya e három dolgot igényli csak, mert ezek „nagyon jók”, egyúttal szerény tanáccsal is szolgált: ne dőlj be az árengedményeknek, mert csak közönséges holmikat próbálnak így rád sózni, inkább harapj egyet „a szabadság tortájából” – ez lenne a szex, a drog és a rock & roll. A BBC műsorpolitikájába érthető módon ez nem fért bele, de azon sincs mit csodálkozni, hogy a koncertközönség megveszett érte. Ugyanabban az esztendőben megjelent első albumára (New Boots And Panties) viszont nem öncenzúra miatt nem tette rá, hanem elvből: a kislemez legyen teljesen önálló termék. Az albumra egyébként enélkül is jutottak szexes számok: az I’m Partial To Your Abracadabrában a varázslatos női nemi szerv iránti elfogultságát vallotta meg, a Wake Up And Make Love With Me pedig a reggeli merevedésről és a neki háttal alvó nőhöz simulásról szól.
A Sex & Drugs & Rock & Roll felsorolást valószínűleg az is ismeri, aki magát a dalt nem, vagy nem tudja azt Ian Duryhoz kötni. Életművének kitüntetett darabja ez – mégsem egyedül az övé. A gitártémát, amelyet a szöveggel együtt átadott billentyűsének, Chas Jankelnek, hogy építse erre a zenét, a Ramblin’ című 1960-as Ornette Coleman-számból, azon belül is a 2014 nyarán elhunyt Charlie Haden basszusszólójából csente el, s ezt nem tüntették fel (íme a forrásmű, 4.40-től 4.58-ig). A Wikipédián olvasható, hogy később Dury mindkét zenésztől elnézést kért, akik egy kézlegyintéssel intézték el a dolgot, mondván, ők meg egy amerikai folksongból emelték át a hangsort.
Szóval nyugi, e téren is minden oké.
Legközelebb: Drogok
Legutóbb: Rocksztárok mások dalaiban
